Sportszakpszichológus három verseskötetben: őszinteség és személyesség a kortárs magyar lírában
Bajnai Nóra neve a sportpszichológia területén már jól ismert, azonban kevesebben tudják róla, hogy alkotói pályájának másik fontos ágát a költészet képviseli. A Bajnai Nóra sportszakpszichológus kortárs versei három önálló kötetben is megjelentek, amelyek mind formai megoldásaikban, mind tematikájukban az őszinteség és a személyesség jegyét hordozzák.
Az első verseskötet, az Ön-zene 2009-ben látott napvilágot. Ez a debütáló kiadvány rögtön felkeltette a kortárs magyar irodalom szerelmeseinek figyelmét. A kötetben megjelenő versek egy olyan költői hangot mutatnak be, amely mentesül minden mesterkéltségtől és kiszámíthatóságtól. A szerző saját életét, gondolatvilágát és érzelmeit szabadon kezelt formavilág segítségével formálja költészetté.
A versek központi témája az én kutatása, a személyiség sokrétűségének feltárása. Ez a lírai magatartás nem elvont filozofálás, hanem élő, megtapasztalható költészet. A költői látásmód és észjárás magától értetődő természetességgel teremti meg a versek atmoszféráját. A kritika a legifjabb költőnemzedék ígéretes tehetségeként említette a szerzőt már pályája hajnalán.
Két évvel később, 2011-ben jelent meg a Félvégtelen című második verseskötet. Ezt a kiadványt már az egyik legjelentősebb kortárs magyar költő, Tandori Dezső méltatta. Szavai szerint a kötetben még semmi sem véges, az apró események hitelesen jelennek meg, maradnak meghitten veszteg. A versek érzékletesen megidézett reményt hordoznak, olyan utat mutatnak, amelyért élni és olvasni érdemes.
A Félvégtelen versei tehát nemcsak folytatják az első kötetben megkezdett költői utat, hanem tovább mélyítik azt. A versekben megjelenő pillanatok időtlenségükben ragadják meg az olvasót, miközben konkrét, megélhető tapasztalatokról szólnak.
Bajnai Nóra irodalmi pályája azonban nem kizárólag az önálló kötetek kiadására korlátozódik. Már 2006-ban szerepelt a Szintézisben című antológiában, amely huszonhárom szerző munkáit foglalta össze. Ez a kiadvány négy különböző pályázatra beérkezett versek és novellák válogatását tartalmazta. A zsűriben olyan neves írók és költők vettek részt, mint Csukás István, Nemere István és Veress Miklós.
Az antológia különlegessége volt, hogy nagy múltú, Kossuth- és József Attila-díjas alkotók mellett kezdő szerzők is helyet kaptak benne. Vörös István előszavában kiemelte ennek jelentőségét, azt, hogy a már elismert mesterek nevükkel és műveikkel támogatják a fiatal tehetségeket, segítik előrehaladásukat. Ez a közös megjelenés fontos mérföldkő volt a költői pálya építésében.
A három kötet és az antológiabeli szereplés együttesen mutatja, hogy Bajnai Nóra költészete nem csupán mellékfoglalkozás vagy alkalmi irodalmi próbálkozás. A versek karakterisztikus beszédmódja, a gondolatok őszintesége és a forma természetes kezelése mind egy olyan alkotói magatartást tükröz, amely tudatosan épít saját költői világot. A kortárs magyar lírában kirajzolódó hang pedig éppen azzal ragadja meg az olvasót, hogy nem akarja lenyűgözni vagy ámulatba ejteni, hanem hitelesen megszólalni.
A sportpszichológia szakemberének költészete így különleges távlatokat nyit. Az emberi lélek megértésének igénye mindkét területen jelen van, csupán más eszközökkel. A versek éppen ezt az emberi dimenzió iránti érzékenységet hordozzák.
