Határon átnyúló területfejlesztés és urbanisztikai tervezés a magyar-szlovák határ mentén
Az urbanisztika és a határon átnyúló területfejlesztés különösen érdekes kérdéseket vet fel olyan régiókban, ahol két ország térségei funkcionálisan összetartoznak, mégis eltérő közigazgatási és tervezési rendszerekben működnek. Nógrád megye és a vele szomszédos szlovákiai területek esete jól példázza ezeket a kihívásokat, amelyekkel a területfejlesztési szakembereknek szembe kell nézniük.
A 2001-ben elkészült tanulmányterv új szemléletet hozott a határmenti térségek tervezésébe. A Miniszterelnöki Hivatal Területrendezési Főosztálya és a Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács megbízásából kidolgozott munka nemcsak a magyarországi oldalt vizsgálta, hanem koordinált módon dolgozott a szlovákiai tervezőkkel is. Ez a párhuzamos munka tette lehetővé, hogy valóban integrált szemléletű fejlesztési irányok körvonalazódjanak.
A szlovákiai Besztercebányai kerület és Nógrád megye közös vizsgálata során vált nyilvánvalóvá, hogy bizonyos urbanizált térségek a politikai határokat átlépve is organikus egységet alkotnak. Az urbanisztikai tanulmányterv keretében született meg az "Arany gyűrű" elnevezésű koncepció, amely szakmailag megalapozott módon hívta fel a figyelmet Pásztó, Bátonyterenye, Salgótarján, Fülek és Losonc városhálózatának fejlesztéspolitikai jelentőségére.
A koncepció különlegessége abban állt, hogy nemcsak elméleti szinten közelítette meg a kérdést, hanem operatív szemlélettel fogalmazott meg javaslatokat. A tanulmány kiemelt figyelmet szentelt a 21. számú főútvonal kétsávosról négysávos autóúttá történő átépítésének, amely kulcsfontosságú a Neogradiensis Eurorégió határon átnyúló fejlesztése szempontjából. Ez az infrastrukturális elem ugyanis közvetlenül összeköti a térség legfontosabb városait, és nélküle a funkcionális integráció nehezen képzelhető el.
A területrendezési munka során végzett részletes vizsgálatok Nógrád megye egészére kiterjedtek, de a hangsúly egyértelműen Salgótarján térségére és a megye keleti felére helyeződött. Ez a fókuszálás összhangban állt a szlovákiai oldal prioritásaival, amely Losonc és környékét helyezte a középpontba.
A 2001-es tanulmány hatása messze túlmutat az elkészítés időpontján. A benne foglalt szemlélet és elemzések alapul szolgáltak későbbi integrált településfejlesztési stratégiák kidolgozásához. Salgótarján, Szécsény és Balassagyarmat esetében az akcióterületi tervek előkészítése során is visszanyúltak a tanulmányban lefektetett alapokhoz.
A szlovák és magyar területfejlesztési koncepciókban kijelölt fejlesztési tengelyek összehangolása önmagában is komoly tervezési teljesítmény volt. A policentrikus városfejlesztési modell alkalmazása mindkét oldalon lehetővé tette, hogy a határ menti együttműködés ne csupán bilaterális megállapodásokban, hanem konkrét térbeli elképzelésekben is testet öltsön.
A határon átnyúló területfejlesztés egyik legnagyobb tanulsága éppen ebből az esetből vonható le: a funkcionális városi terek nem ismernek közigazgatási határokat. Az urbanizált térségek fejlődése, a gazdasági kapcsolatok, a munkaerőpiac és a szolgáltatások igénybevétele természetes módon túllépi az országhatárokat olyan területeken, ahol a történelmi és földrajzi adottságok ezt lehetővé teszik.
